Várnai Zseni
Mert messze vagy
Mert messze vagy,mert messze vagy,
Te vagy a legszebb a világon,
arcod,mint a halvány hold dereng,
s fényt harmatozz az égi tájon,
mint a hold,amelynek foltja nincs,
csak végtelen,szelíd ezüstje,
és nappal ékes rózsa vagy,
rózsa,amelyen nincsen tüske.
Mert messze vagy,mert messze vagy,
olthatatlan a szomjuságom,
hangodat,hogyha hallanám,
nem lenne több szomorúságom,
hogyha látnám szép arcodat,
le nem venném a szemem róla,
s titkon néznélek éjjel is,
álmodban,amikor nem tudsz róla.
De messze vagy,de messze vagy,
mint minden,ami szép és jó volt,
talán azért,mert messze vagy,
oly naptalan,hideg az égbolt,
talán a nap téged kísér,
s vigyáz reád,hogy baj ne érjen,
mert vad viharok dúlnak ott,
amerre jársz,a messzeségben!
Sokszor álmodtam:visszatérsz,
s lehullt vágyam szárnyat törten,
nagy erők csapnak össze most,
futunk,futunk az égő közben.
E kör bezárt köröskörül,
sorsunk kezében van a kulcsa,
a vonatok,a repülők,
hajó és emberek útja.
Ha visszatérsz,ha visszatérsz,
mint fecske,ki a tavaszt hozza,
a fény is visszatér veled,
s megfordul majd az idők sodra,
a zaklatott szív elpihen,
s békén kinyit a szív virága,
ha visszatér a nap szeme
újra mosolyog a világra!