Kormányos Aranka
Ma már
Ma már a jelen tükréből nézem a múltat,
S a szívem boldog, igaz emlék után kutat.
Megfakultak, elmosódtak a képek, de ma már egyet biztosan érzek.
Ami veled kapcsolatos az homályos álom, amely az én szememet takarta.
Fájón veszek búcsút az álomtól, mert a tükör más képet mutat.
Kitartásod csak addig ért, amíg én neked tudtam harcolni valamiért.
Barátságod közönnyé, képmutatássá fakult és itt már csak az a kérdés, hogy ez mikor alakult.
Úgy hiszem ezt már nem akarom tudni, néhány kedves emléket még el akarok dugni.
Nehogy elérje tükröm varázsa, s megmutassa mi a valósága.
Ma már nem merek a tükörbe többször nézni, s
Vakságot kérek: az igazságot nem akarom elérni!