Nagy Edina Különleges barátság

Nagy Edina
Különleges barátság

 
Szobád ablakában a Holdfény ott ragyog,
Ha szomorú vagy, én osztozom bánatod!
Mindig gondolok rád, ezt te nagyon jól tudod,
Számíthatsz rám, hisz a barátod vagyok.

Úgy megszerettelek csupán néhány hét alatt,
Pedig eddig csak fényképen és szívemben láttalak.
De úgy élsz itt mégis lelkem szegletében,
Mintha évtizedek óta ismernélek Téged.

Szobád ablakában tündököl a Holdfény,
Olyan jólesik, hogy úgy megszerettél.
Beszélgetnék veled, órák hosszat akár,
Csupán hangod hallotta egy kedves Holdsugár.

A szívem azóta más ritmusra dobban,
Hisz e dobbanásban már, a szereteted itt van.
"Légy a kishugicám szépen kérlek!"
Szívemnek oly drága, kedves kérésed.

Ha rokonlélekre talál a szív,
Nem hallja füled, ha messzeség hív.
Itt vagyok már neked, és törődök veled,
Amíg csak élek, leszek a gyógyszered.

Nagy Edina Ahogy megszerettelek

Nagy Edina

Ahogy megszerettelek

Talán csodaként csöppentem életedbe,
De hidd el mégis, valóság vagyok.
Valóság, mint ahogy szellő fújja a fát,
Őszinte, igaz, hű barát.

Volt egy röpke érzés, ami magával ragadott,
Mikor először olvastam egy versedet.
Elmém és szívem többé nem nyugodott,
Keresni kezdtem különös lényedet!

Olvasni vágytam, mindent mit leírsz,
Éreztem ez hozzád mind` közelebb visz.
Elnéztem fényképed. Rajta téged, s mi körülvesz,
S bár sohasem láttalak, mégis megszerettelek.

Megtudtam, hogy szereted Te is a Holdat,
A kék eget, csicsergő madarakat, s a hajnalt,
A kutyákat, az erdőket, virágos mezőket,
A békésen fodrozódó óriási felhőket.

Napokra eltűntél, és hiányoztál nekem.
Aggódtam érted, tudom ez meglepett.
Kérdeztem: "Kedves Barátom, hol vagy?",
Hisz itt voltál már velem, a gondolatomban.

Majd jött egy kedves nap, mikor találkoztunk,
Azt remélem, mint a Hold élete,
Oly hosszú lesz barátságunk!
Őrizve e kincset, mire rátaláltunk!
Nagy Edina