Várnai Zseni Mert messze vagy


Várnai Zseni

Mert messze vagy


Mert messze vagy,mert messze vagy,
Te vagy a legszebb a világon,
arcod,mint a halvány hold dereng,
s fényt harmatozz az égi tájon,
mint a hold,amelynek foltja nincs,
csak végtelen,szelíd ezüstje,
és nappal ékes rózsa vagy,
rózsa,amelyen nincsen tüske.

Mert messze vagy,mert messze vagy,
olthatatlan a szomjuságom,
hangodat,hogyha hallanám,
nem lenne több szomorúságom,
hogyha látnám szép arcodat,
le nem venném a szemem róla,
s titkon néznélek éjjel is,
álmodban,amikor nem tudsz róla.

De messze vagy,de messze vagy,
mint minden,ami szép és jó volt,
talán azért,mert messze vagy,
oly naptalan,hideg az égbolt,
talán a nap téged kísér,
s vigyáz reád,hogy baj ne érjen,
mert vad viharok dúlnak ott,
amerre jársz,a messzeségben!

Sokszor álmodtam:visszatérsz,
s lehullt vágyam szárnyat törten,
nagy erők csapnak össze most,
futunk,futunk az égő közben.
E kör bezárt köröskörül,
sorsunk kezében van a kulcsa,
a vonatok,a repülők,
hajó és emberek útja.

Ha visszatérsz,ha visszatérsz,
mint fecske,ki a tavaszt hozza,
a fény is visszatér veled,
s megfordul majd az idők sodra,
a zaklatott szív elpihen,
s békén kinyit a szív virága,
ha visszatér a nap szeme
újra mosolyog a világra!

Ha szeretlek




Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először, mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Te leszek. Már látom mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem a szíved kódolt adásait. Ha a szíved gyorsabban ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni. És ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten.
Müller Péter



Baranyi Ferenc Őrangyal



Baranyi Ferenc
Őrangyal

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.

Ha az életedet veszed újra fontolóra,
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz,
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda,
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda.
Mert én vagyok az őrangyalod.

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból,
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj,
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj,
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz,
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz.

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess,
A végső pillanatban fogom meg a kezed,
És az egész világot odaajándékozom neked,
Mert több, mint a barátod vagyok...

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog,
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod.

Kovács Ákos Dal Egymásnak

Kovács Ákos
Dal Egymásnak

Ha fölényesnek látszom,
itt egy vallomás:
a helyedben nem lehetne más.
Mert van bennem hűség,
és van ragaszkodás.

...

Meglepted magad velem,
ajándékod teremtő szerelem.
Napjaid közé hűség vegyül,
majd megkövül.
De él, és örökkön ragyog,
most nincs több szavam,
fáradtan boldog vagyok.

Jövök-megyek



Jövök-megyek
a világban fellelhető titokzatos
kincseket keresem
pedig csak azt szeretném
hogy kedvesem egyszerű kezével
megsimogassa a kezemet

Leleszi Balázs Károly