Évszakok.


Évszakok.     



Hideg tél volt, mikor megismertelek,
Én mindörökre megszerettelek.

A tavasz olyan lett, mint az enyhe telek,
Én napról - napra jobban szerettelek.

Várom a nyarat, remélem,elszállnak a hideg,
Télies szelek,hogy még jobban szerethesselek.

Az ősz hoz meleget?,ha nem az éltessen, hogy
Én minden nap jobban és jobban szeretlek.

Úton.


Úton.



Tudod ahogy az ember,megy az úton.
sokszor találkozik a legszebbel.
A legszebb tájjal,a legszebb virággal,
A legszebb barátsággal,a legszebb szerelemmel.

Ahogy az "út" fogy, elmaradnak a legszebbnek gondolt,
Tájak,virágok, barátságok, szerelmek,
Aminek az ember csak külső szemlélője lehetett,
Vagy mint vendég örülhetett.

De az ember mindig úton van,
Folyton csak úton van,mindig új,
Még legszebbel találkozik,
Tájjal, virággal, baráttal,szerelemmel.

Az új találkozás feledteti a régi,
Tájat, virágot, barátot, szerelmet.
Mindegyiket megsiratja,aztán az úton,
Újra találkozik egy legszebbel.

A legszebb tájjal, virággal,
Barátsággal, szerelemmel.
Sokszor a legszebbel, a legszebbel,
De a máséval, nem a sajátjával.

A sajátjával csak egyszer,
Talán nem is a legszebbel,mégis,
Az az övé,tehát a legszebb,
Neki az egyetlen, mindig a legszebb.

Abban különbözik a többitől,hogy
Megváltoztathatatlanul,hozzá tartozik,
Belésímul,akkor az ember letér az útról,
Nem keres,kutat tovább.

Ne vedd el tőlem hitem,
Hogy te vagy a megváltoztathatatlan.
Az egyetlen, az utolsó,
Nagy, igaz és legszebb szerelem.

Félek


Félek  



Félek álmodni,
S félek ébredni!
Félek remélni,
S félek merni!
Félek létezni,
S félek élni!
Félek szeretni,
S félek kimutatni!
Pedig tudom! Így nem lehet!
Valamit tennem kellene!
De mégis félek!
Mert nem tudhatom,
Mit hoz a holnapom.
Borús szomorúságot?
Napos vidámságot?
Megnyugtató biztonságot?
Ködös bizonytalanságot?
Biztató ölelést?
Sértő megvetést?
Nem tudhatom!

Gd:Álom

Gd:   


Álom


Fáradt nap után, fejem párnámra hajtom,
Az álmok visszaadnak nékem.
Elhozzák arcod vonását, mosolyod,
Karom kinyújtom érted.
Szemed felragyog, elindulsz felém,
Mint a folyó és a tenger
Találkozunk, te meg én.
Fejem lágyan öledbe hajtom,
Kezed hűsíti homlokom,
Mint kisgyermek anyja ölében
Boldogságról álmodom.
Így múlik el az éjjel,
Távol tőled, mégis veled,
Szememből lassan könny csordul
És felébredek.

Bozzay Margit: Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...


Bozzay Margit:                     



Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...


Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Utolsó szivárvány ég és föld között,
Utolsó álom, amit lázas aggyal álmodsz,
Utolsó angyal az életed fölött...

Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Utolsó tűz, amit remegve lángra gyújtasz,
Utolsó sziget, amelyben kiköt a tarka gálya,
Utolsó rózsa, amit életedre hullatsz...

Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Utolsó, aki nem volt sohase még,
Utolsó, akire elborultan nézel,
Utolsó, aki egyben: a Kezdet és a Vég...

Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Utolsó, aki tűzesőt permetez le rád,
Utolsó, aki szédülten repül veled az égig,
Utolsó... akire... lezuhan a szád...

Ady Endre Eltagadom


Ady Endre
Eltagadom


Eltagadom
 
Eltagadom, hogyha kérdik:
»Elmult minden, nem szeretlek!«
Úgy fáj ez a képmutatás,
Úgy fáj ez az én szivemnek.
 
De mit tegyek? Hivalkodjam
Bánatommal a világnak?
Vagy lenézve, kinevetve
Siránkozzam még utánad?...
 
Rejtegetem szivem mélyén,
Féltve, fájón a nagy titkot:
Hogy feledni el nem tudlak,
Hogy nem leszek soha boldog!...